Fafaragás

Fafaragás

FAFARAGÁS

A fafaragás szakon, nemcsak a népi fafaragás magasszintű technikájával találkozhatnak az érdeklődők, hanem a hagyományok tiszteletben tartásának jegyében ösztönzést adunk és lehetőséget kínálunk az egyes tájegységekre jellemző faragás forma- és mintavilágának megismerésére. A képzés során a résztvevők kisebb-nagyobb használati tárgyak faragással való díszítését is elsajátíthatják.

A fafaragás szakon a diákok első éven megtanulnak elkészíteni egy sulykot, kazettát, gyertyatartót, kulcstartót. Második éven florális díszítésű anyagokat készítenek: asztal, szék, bokálytartó, fogas, kazetta, plakett, tükörráma. Majd harmadik évben eljutnak az egyéni alkotás, tervezés szintjére.

A fafaragást 14 éves kor előtt nem érdemes elkezdeni, jó kézerőre, kézügyességre van szükség, de elengedhetetlen a rajzkészség és esztétikai érzék is.

Az órákon fokozatosan megtanulunk mindent, kialakul a faragás technikája: hogyan kell fogni a vésőt, hogyan kell rajzolni, szerkeszteni, elhelyezni a mintakincseket, hogyan kell szimmetriába helyezni a motívumokat, hogy egyik a másikat ne zavarja. Itt elsajátíthatják a fa ismeretét és  annakszépségét, a fába való alkotást.

BÚTORFESTÉS

Zetelakán és Zeteváralján a fafaragás szak bútorfestéssel egészül ki. A népi bútorfestészet nagyon gazdag, szerteágazó mesterség, tájegységenként változó motívumokkal. Ezen a szakon tanulók elsajátítják az udvarhelyszéki hagyományos népi bútorfestés sajátos elemeit, motívumait, ugyanakkor a mai igényekhez igazodva, olyan használati tárgyakat díszíthetnek, virágozhatnak, melyek beilleszthetőek a mai lakásbelsőkbe.

Iskolánk bútorfestés szakosztálya tanulási, kibontakozási lehetőséget nyújt mindazoknak, akiket elvarázsolt valamilyen vonatkozásában a bútorfestés művészete és megismerni szeretnék nemcsak a technikákat, hanem a technikák mögött, a néprajzilag sajátos tartalmakat hordozó motívumvilágot, ennek hagyományos alkalmazási gyakorlatát, a hitelesség, a hagyományos értelmezések iránti elkötelezettség szellemében.    Minden korban, a hagyományos tartalomvilágba való szerves beágyazódottság hordozta a népművészeti termékek valós értékét, hosszútávon az egyre felvilágosultabb és igényesebb kereslet csak a hiteles, hagyományhű népművészeti ágazatoknak ígér létjogosultságot, eszmei fenntarthatóságot és nem utolsósorban mindezek alapján, versenyképességet a mára és a jövőre nézve is.